Értágítók hipertónia és diabetes mellitus esetén
Vizsgálattal igazolt atheroscleroticus plakk ultrahang, angiográfia Aneurysmadissectio Cerebrovascularis betegségek: ischaemiás stroke, cerebrális vérzés, TIA Szem Szemfenéken hipertóniás érjelenségek I-II. A nem gyógyszeres kezelési lehetőségek és jelentőségük Minthogy a szénhidrát-anyagcsere zavarainak egyidejű fennállása már a legenyhébb hipertónia-kategóriában is fokozott kockázatot jelent, a nem gyógyszeres eljárások önmagukban ezekben az állapotokban nem elegendőek a hipertónia rendezésére.
Alkalmazásuk azonban segítséget jelenthet a gyógyszeres eljárások eredményességének biztosításában. Egy részük klinikai haszna prospektív vizsgálatokban bizonyítást nyert.
A hatékony vérnyomáscsökkentő terápia diabéteszes, atheroszklerózisos betegeknél
Bár adatok szólnak a vörösbor flavonoidjainak az oxidatív stresszt mérséklő hatása mellett, az egyes alkoholfajták közötti különbségtétel mai ismereteink szerint e vonatkozásban nem megalapozott. Kétségtelen, hogy a fentieknél rendszeresen nagyobb mennyiséget fogyasztók alkoholbevitelének mérséklése mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást értékelhetően csökkenti.
A nagyobb mennyiségű sörfogyasztás az alkoholtartalmán túl volumenterheléssel is veszélyezteti az adott beteg keringését. Korlátozott értékűnek tekinthető a káliumpótlás hatékonysága, bár néhány adat alátámasztja alkalmazásának jelentőségét.
Nem igazolódott egyértelműen további dietoterápiás beavatkozások vérnyomást befolyásoló szerepe, így macronutriensek elsősorban a különböző lipidek és nyomelemek optimális bevitelének hipertóniát csökkentő hatása.
Javasolt a dohányzás elhagyása, ill. Gyógyszeres kezelési lehetőségek A diabéteszben észlelhető hipertónia kezelésének jellegzetessége, hogy monoterápiával csak rövid ideig s az esetek kis hányadában lehet sikert elérni. Általánosságban véve igaz az, hogy e betegcsoportban a kórlefolyás során csak a kombinált antihipertenzív kezelés a célravezető, egyes vélemények szerint ezért a kombináció már indokolt lehet a kezelés első lépcsőjében is. Diuretikumok A vízhajtók a legrégebben alkalmazott vérnyomáscsökkentő szerek közé tartoznak, s használatuk átmeneti visszaszorulása után rendelésük újra mind szélesebb körben terjed.
Tenziócsökkentő hatásuk alapja a keringő vérvolumen és az extracelluláris térfogat csökkentése natriuresis és következményes diuresisfokozódás eredményeként. Az érfal nátriumtartalmának csökkenése és keringő vazoaktív anyagok iránti megváltozott reakciókészsége következtében mérséklődik a perifériás ellenállás is. A vízhajtók e közös hatásmechanizmusa eltérő támadáspontokon érvényesül. A napjainkban használatos szerek közül a Henle-kacs felszálló ágában hatnak a kacsdiuretikumok pl.
A vízhajtók natriureticus hatása a támadáspont helyétől függően eltérő, vérnyomáscsökkentő tulajdonságuk azonban csak részben ennek a függvénye, részben a hatás bekövetkeztének sebességétől és fennállásának tartamától is függ.
A legerőteljesebb értágítók hipertónia és diabetes mellitus esetén hatással a kacsdiuretikumok rendelkeznek, vérnyomáscsökkentőként azonban hosszabb hatástartamuknál fogva leginkább a tiazid típusú vegyületek váltak be. A vízhajtók között a diabéteszhez társuló hipertónia kezelésében a legszélesebb körben az alacsony dózisú, tiazid típusú diuretikumok használatosak. Diuretikumok alkalmazhatók monoterápiában, akár első választandó szerként adásuk ebben a formában is mind jobban tért hódít és kombinációkban is.
Igen előnyösnek bizonyult a tiazidszármazékok ACE-gátlókkal, ill. A legújabb irodalmi adatok fényében a diuretikumok felveszik a versenyt a korszerűbb antihipertenzív szerekkel, olcsóságuk révén széles körben alkalmazhatók, s a cukorbetegségben igen gyakran szükséges kombinációs kezelés egyik alapvető hatástani csoportját képezik. Mellékhatásaik között a volumendepletiót milyen hipertónia orthostasis hajlam fokozódásáta hypokalaemia veszélyét és - értágítók hipertónia és diabetes mellitus esetén képviselőiknél - a vérzsírtükör kedvezőtlen változását kell elsősorban említeni.
Libidócsökkenést erectilis diszfunkcióthypomagnesiaemiát, kacs- ill. Béta-receptor gátlók A béta-receptor gátlók vérnyomáscsökkentő hatása összetett, egyes képviselőik között azonban különbségek mutatkoznak annak függvényében, hogy szelektív hatásúak, rendelkeznek-e intrinszik sympathomimeticus aktivitással ISAmembránstabilizáló tulajdonsággal MSAaz alfa-receptorokat is érintő hatással. Közös sajátosságuk, hogy csökkentik a szívfrekvenciát elsősorban annak terhelésre bekövetkező növekedéséta szívizom kontraktilitását inotropiaezek együttes eredőjeként a perctérfogatot.
Béta-1 szelektív szerek a béta-2 receptor izgalom megtartottsága folytán elősegítik a vasodilatatiót, ami a perctérfogat erőteljesebb mérséklődését eredményezi.
A cukorbetegség szív- és érrendszeri szövődményei
Az ISA-pozitív tulajdonságú készítmények a perifériás érellenállást kismértékben fokozhatják, és a szívfrekvenciát is csak kisebb mértékben csökkentik. A legkifejezettebb vérnyomáscsökkentő tulajdonsággal a kettős, alfa- értágítók hipertónia és diabetes mellitus esetén szelektív béta-1 receptor gátló, direkt vasodilatator hatású szerek rendelkeznek ezeket ma harmadik generációs készítményekként tartják nyilván. A csoport további előnyét antianginás, a szívmunkát, a myocardialis feszülést csökkentő voltuk képezi.
Metabolikus szindrómában, a szénhidrát-anyagcsere zavaraiban alkalmazásuk speciális előnyét jelenti az állapotot kísérő szimpatikus aktivitás fokozódása és a következményes RAS-aktiváció mérséklődése.
Korábban potenciális hátrányként értékelték az inzulinelválasztást gátló és a hypoglykaemiát kísérő sympathoadrenalis aktivációt elfedő tulajdonságukat. Béta-1 szelektív szerek mellett ez a veszély elhanyagolható. Alkalmazásuk óvatosságot igényel atrioventricularis vezetési zavarokban és az ingervezetést befolyásoló gyógyszereket szedőknél. Diabéteszhez társuló túlsúlyos magas vérnyomásban is adhatók monoterápiában, ill.
Fiatal egyéneknél, valamint tachycardiával, ill. Myocardialis infarktust szenvedett cukorbetegek szekunder prevenciójában előnyös hatása egyértelműen bizonyított. A kalciumantagonisták hatása eltérő attól függően, hogy milyen affinitással, milyen szelektivitással kötődnek a különböző sejtek kalciumcsatornáihoz.
A vérnyomáscsökkenés egyes szereknél inkább az értágító és a szívmunkacsökkentő értágítók hipertónia és diabetes mellitus esetén eredője pl. Az antihipertenzív hatás hátterében más tényezők is állnak. Jelentősége van annak, hogy a kalciumantagonisták diuretikus hatásúak, gátolják a glomerularis sejtproliferációt, ill.
Nem vitás, hogy a vesében az afferens arteriola dilatációját okozzák, de a vesén átáramló vérmennyiség a jelentős szisztémás vérnyomáscsökkenés miatt nem változik, s így változatlan marad az intraglomerularis nyomás is. Fontos körülmény a kalciumantagonisták anyagcsere-semlegessége. A kalciumantagonista szerek több hatástani alcsoportra oszthatók. A dihidropiridinek alaptípusa a nifedipin, a fenilalkilamin-származékok fő képviselője a verapamil, míg a benzothiazepinek alapvegyülete a diltiazem.
A hipertónia tartós kezelésére elsősorban a hosszú hatástartamú dihidropiridinszármazékok és a fenilalkilamin-szerek jönnek szóba, a rövid hatástartamú nifedipin mára kiszorult a hipertónia tartós kezelési lehetőségei közül.
Ugyanakkor a rövid hatástartamú nifedipin jól körülhatárolt szerepe megmaradt a hipertónia sürgősségi eseteinek ellátásában. Számos tanulmány foglalkozott fő vagy mellékcélkitűzésként a hipertónia kezelésében használt kalciumantagonisták szerepével, ezek között több kifejezetten a cukorbetegek csoportját vizsgálta. Egyes megfigyelések bizonyos kalciumantagonisták vonatkozásában nem zárultak előnyös eredménnyel pl.
Vannak olyan tanulmányok is, amelyeket ma a rosszul megtervezett és nem kellő gondossággal kivitelezett vizsgálatok példájaként szokás említeni pl. FACET tanulmány, ahol a fosinopril ág előnyösebbnek bizonyult mikroalbuminuria magas vérnyomásban cardiovascularis események alakulása terén az amlodipin ághoz viszonyítva. Számos tanulmány azonban a kalciumantagonisták előnyös szerepét világította meg pl.
A kalciumantagonisták közül a közepes hatástartamú dihidropiridinek pl. Adhatók azonban a lassúbb kinetikájú, retard készítmények pl. Helye van a terápiában a verapamilnak is, melynek inkább retard változatát célszerű használni. A kalciumantagonisták preferálandók izolált szisztolés hipertónia esetén.
Diabéteszben azonban inkább a kombinációs kezelés egyik pilléreként alkalmazhatók, ugyanis a kalciumantagonisták jól kombinálhatók mind ACE-gátlókkal ARB-kelmind béta-blokkolókkal. A kalciumantagonisták ismert mellékhatása a bokatáji ödéma, ez a körülmény cukorbetegek esetében diabéteszes láb szindróma esetén fokozottan előnytelen lehet. Alfa1-adrenerg receptor blokkoló szerek Az arteriolák alfa1-adrenerg receptorainak gátlása vasodilatatióhoz és következményes vérnyomáscsökkenéshez vezet.
Az e csoportba tartozó szereknek bizonyos központi idegrendszeri hatása is van, amely a baroreflex gátlását eredményezi. Ennek következtében egy adott vérnyomáscsökkenést kisebb mértékű baroreflexválasz követ. Fontos körülmény a hatástani csoport anyagcsere-semlegessége.
A hatékony vérnyomáscsökkentő terápia diabéteszes, atheroszklerózisos betegeknél
A doxasozin inzulinérzékenységet növelő és erectilis diszfunkciót javító hatását is dokumentálták. Az alfa1-receptor antagonistákat a benignus prosztatahipertrófia kezelésére is használják, miután csökkentik a húgyúti ellenállást.
Ezt a körülményt érdemes szem előtt tartani idősebb, hipertóniában is szenvedő férfi cukorbetegek esetén. Nemkívánatos mellékhatásként orthostaticus hipotónia jelentkezhet, amely diabéteszes cardiovascularis autonóm neuropátia esetén a szer alkalmazását adott esetben lehetetlenné teheti. Ez a mellékhatás a gyógyszer első bevételekor fokozott lehet, a mellékhatás azonban csökkenthető az elhúzódó felszívódást biztosító GITS-forma használatával. A hatástani csoportból régebben a prazosin állt rendelkezésre, újabban a doxazosin használatos, e hatástani csoportba tartozik még a terazosin is.
Előnyös tulajdonságuk a diabéteszhez társuló hipertónia kezelésekor főleg kombinációban hasznosítható.
A cukorbetegség szív- és érrendszeri szövődményei
Kardiális dekompenzáció esetén adásuk kerülendő, egy új keletű nagy tanulmány doxazosin ágánál megfigyelt eredmények fényében.
Mivel az AT-II szervezetünk egyik legerősebb vasoconstrictor vegyülete, képződésének gátlása artériás relaxációval és a vérnyomás csökkenésével jár. Az ACE-gátlók a bradikinin lebontását is gátolják, így a vérnyomáscsökkenéshez hozzájárul a bradikinin értágító hatása is.
Említést érdemel még, hogy az ACE-gátlók növelik az inzulinérzékenységet, nincs káros anyagcserehatásuk, és az általuk okozott vasodilatatiót nem kíséri reflextachycardia. Az ACE-gátlóknak endotheldiszfunkciót javító hatása is ismert. Nephropathia diabetica esetén fontos körülmény, hogy az ACE-gátlók a glomerulusban jobban tágítják az efferens, mint az afferens arteriolát, a következményes intraglomerularis nyomáscsökkenés a makromolekulák filtrációjának csökkenését eredményezi.
Egyes ACE-gátlók inzulinérzékenységet növelő hatása is bizonyított.
Igen ritkán angioneurotikus ödéma, leukopenia, gastrointestinalis tünetek léphetnek fel. Noha több tanulmány bizonyította a captopril előnyös hatását pl. Több tanulmány eredménye alapján ACE-gátló alkalmazása indokolt micro- vagy macroalbuminuria esetén akkor is, ha a beteg az adott időpontban normotoniásnak bizonyul. Újabb megfigyelések igazolták, hogy egyes ACE-gátlók captopril, lisinopril, ramipril tartós alkalmazása esetén az újonnan kialakult 2-es típusú magas vérnyomás orrhíd incidenciája csökken, e hatás feltehetően az inzulinrezisztenciát csökkentő hatással áll összefüggésben.
Az ACE-gátlók eredményesen kombinálhatók más antihipertenzív gyógyszerekkel. Így pl. Ugyanígy, a vesevédő hatás potenciálása érhető el a benazepril és amlodipin kombinációjával.
