Le akarom kaszálni a magas vérnyomást 2,

Elege volt már az emigrációból, a Cár kegyetlenségéből, a kifizetetlen lakbérek miatti menekülésekből, a kiadott vagy kiadatlan Pravda számokból, a forradalmi elképzeléseivel ezért Zürich-be indult, hogy kipihenhesse fáradalmait.

Már-már teljesen elerőtlenedve érkezett meg a svájci városba, s a vasútállomásról a városközpont felé indult el lakást keresni.

Hamarosan a Spiegelgasse-ra ért, ahol egy régiségkereskedés kirakatában meglátta Õt, a magas, szőke, nagymellű, tűzoltó-egyenruhába öltöztetett felszaladt a csillagos égig és érezte, hogy teste teljes egészében dobog és ég, hogy megtalálta élete párját.

Bement a boltba és döbbenten bámulta a kerekded, majdnem szétrobbanó ördögöt. De bele se nézett, csak bámulta a szőkeséget, amelyet magában már Helgának keresztelt el.

Gyönyörű darab, régen a tűzoltóállomáson volt kiállítva, nemrégen hozták át. Már nem kell nekik, újat csináltattak. Az utcán látott egy fogadót, besétált, mintha valakit keresne, s talált ott egy üres hátsó helységet.

Az újságpapírból kicsomagolta és felállította Helgát. A baba eldőlt, orra letörött. Felállította, ráköpött az orra és visszaragasztotta, majd megfogta a mellét. És én? Engem nem vártál?

A baba bután koppant a földön, s maga elé meredt. Vlagyimir megsajnálta, s koszos kofferéből iszonyú nejlonharisnyát húzott elő.

Amikor meglátta a lábak között a kis vájatot, leesett az álla, majd lassan dörzsölni kezdte, végül undorodva a sarokba vágta a babát. De nem bírta sokáig.

Szép a puszta

Tüzes őrületében felkapta, durván az asztalra dobta, letolta a nadrágját és a babáét leszaggatva veszetten kezdett ugrálni rajta, büdös lehelettel nyalva bele Helga fülébe. Másnap este megismételte a támadást. Virágot hozott Helgának, s most hátulról támadott. Teltek-múltak a napok, s viszonyuk egyre mélyült.

Helga új fülbevalót kapott, s hamarosan váltogatni kezdte ruháit a matrózszereléstől egészen az elegánsan visszafogott népviseleti szettekig. Vlagyimir egyre több szemölcsöt festett rá: a szája fölé, hasára, sőt a combjai fölé is.

Le akarom kaszálni a magas vérnyomást 2 egy különösen nagyot. Új orrot készíttetett neki, olykor felolvasott írásaiból vagy szavalt, elmagyarázta életútját és megindokolta nehéz döntéseit vagy kacsingatott.

Szerelme odáig fajult, hogy egy este a szokásos támadást követően színházba vitte szerelmét. Vlagyimir fokozatosan teljesen megváltozott. Elhanyagolta forradalmi és tudományos munkáját, napról-napra egyre érzékenyebb lett, s ha egy gyermeket meglátott az utcán, könnybe lábadt a szeme, fagyit vett neki és figyelmesen átvezette az úton. Egyik este, amikor egy barokk bársonyruhát vitt Helgának, találkozásuk és gyönyörű fájdalmas szeretkezésük ellenére Le akarom kaszálni a magas vérnyomást 2 szomorú volt, s baljós előérzetek gyötörték.

Nemhogy megütni, de már simogatni is alig merte szerelmét, sőt olykor őrt állt mellette, ha tehette, nehogy valaki is bánthassa, s most lelkében szakadékok ezreivel sírva, simogatta Helga kezét és zokogva kért bocsánatot tőle. Idő kellett ahhoz, hogy mélységeidet és lelked tisztaságát, forradalmi helytállásod rendíthetetlenségét, megalkuvást nem ismerő hallgatásodat becsülni megtanulhassam.

Tévedtem, de bocsáss meg, imádlak, légy a feleségem!

Koronavírus: egyetlen nap alatt 6 ember halt meg Magyarországon

Mindent jóváteszek! Vlagyimir megrendezte a magányos esküvőt, s csendben elszopogatott egy üveg pálinkát, Helga szájába is időnként belöttyintett egy keveset.

Boldog volt, érezte, hogy végre valakinek szüksége van rá, nem lehet meg nélküle, s ez a valaki, Helga, végre megadta magát neki, Vlagyimirnek. Teltek-múltak a napok, s Vlagyimir Iljics egyre többet ivott, egyre kevesebbet figyelt a babára s a bűntudat egyre keserűbb érzései kínozták.

Esti támadásai egyre szegényesebbek, felületesebbek lettek, s sokszor magába roskadva káromkodott zokogva Helga előtt térdelve. A bűnhődés vérfagyasztó ereje ejtette rabul férfias merénylőkedvét.

Mindenki Akadémiája, Szauder Ipoly Magas vérnyomás, korunk népbetegsége – 2017 01 18 i adás

Egyik este kinyílt az ajtó, s belépett Hugo Ball, a Cabaret Voltaire megbízott képviselője, s rosszallóan szólt Vlagyimirhoz: — Ejnye-ejnye Vlagyimir! Immár két hónapja biztosítjuk neked ezt a helyet, hogy szórakozhass és kiélhessed férfiúi és forradalmi ösztöneidet, te meg ilyen hálátlan vagy. Eleinte, várakozásainknak megfelelően minden rendben is volt: az ajtórésen bekukucskáló vendégek annyit röhögtek téged nézve, annyi sört ittak és kolbászt zabáltak meg, hogy a kocsmatulajdonos új házat építtetett a jövedelméből.

De most, most mi ütött beléd? Csak sírsz, és már alig szeretkezel és a hülye szövegeidet se mondod. Így tönkremegy a fogadó a kávézóval együtt, és sutty a mi avantgardista mozgalmunknak, melyet a te vadállati nyögéseidből, hörgéseidből és üvöltéseidből indulva ki neveztünk el Da-Da-Da-Da-Da-izmusnak. Mi mindent megtettünk érted, te meg már pakolászni se akarsz! Hát csak gyorsan lássál hozzá, mert különben ki vagy rúgva.

De ha jó leszel, akkor hétvégén elviszünk benneteket Helgával egy viaszbábú-kiállításra Lausanne-ba. Na gyerünk, munkára fel!!! Vlagyimir a rettenetes hír hallatán megdöbbenve, végső összeomlása előtt csak annyit mondott Hugo Ball-nak, hogy — Kifelé!!!!!!!

Az én szívem most távozásra szólít fel engem. Távoznom kell, hogy egy olyan világot a magas vérnyomás milyen nyomás meg, amelyben az igaz szerelemünk tiszta maradhat.

Egy új, nagyon-nagy országot teremtek majd nekünk, s egy gyönyörű várost sok-sok gyönyörű viaszbabával. Ezután majd eljövök érted, és magammal viszlek, s mi leszünk ott a királyi pár, s akkor majd bebalzsamoztatom magamat, hogy mindketten egyformák lehessünk, s örökre halhatatlanok. Így is lett.