A nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól
A baj az volt, hogy nem otthonról indult. Mindig is rosszul tájékozódott. El fog késni, és a halszemű portás majd megint lesújtó pillantásokat vet rá, amikor beengedi. Egy barátságos idős hölgy közeledett, és Natasa minden bátorságát összeszedve megszólította: - Bitte, Entschuldigung!
Kis Antónia
Könnten Sie mir sagen, wo die Weihburggasse ist? Az ősz hajú nénike hosszú magyarázatba fogott, Natasa pont ettől tartott. Nem tudta megérteni az osztrákokat, neki egy rövid, szabatos válaszra lett volna szüksége, de a nagynéniben hogyan lehet megszabadulni a magas vérnyomástól megértően bólogatott. Mióta itt élt Bécsben, kannabisz magas vérnyomás ellen mosoly, meg a danke szó szinte ráfagyott az arcára.
Váratlanul az idős hölgy megragadta a karját és magával húzta egy pár utcán keresztül.
Elképedésére öt perc múlva a Weihburggasse sarkán találta magát. Felszabadultan, sűrű danke, wiedersehen szavak motyogása után, elindult a Dakon Követség felé.
Becsengetett és csodák-csodájára nem a halszemű ült a portásfülkében. Az illető, aki beengedte, nem szentelt neki figyelmet, így gyorsan beosont a vízumosztályra.
Gondolatunk a múlton tévelyeg, Ábrándjainkon csöndben szendereg, Egy-egy kép, ha szívünkben feldereng, Megtörtént?
Sokan voltak a váróteremben. Közeledett a karácsony és az emberek a világ különböző tájairól hazaindultak, hogy a szüleikkel, nagyszüleikkel ünnepeljenek, vagy csak egyszerűen otthon akartak lenni a szeretet ünnepén.
Türelmesen várták útlevelükbe a vízumpecsétet. Idegen ország állampolgárai voltak jó ideje már, de maradtak mindörökké dakonok és karácsonyra haza akartak menni. Natasa megértette őket, ő is hazavágyott szüntelenül.
Kopogott a vízumkészítő ajtaján, alig akarták beengedni. Mindenki teljes gőzzel dolgozott, Natasa megigazította a haját a folyosó tükrében, úgy találta ma különösen jól néz ki.
Aztán elindult az egyik fülkébe, hogy fogadja a vízumkérelmezőket. A németet ugyan rosszul beszélte, de többnyire dakonok jöttek. Azt a pár mondatot, amit egy ügyféllel beszélnie kellett, régen élő és holt víz magas vérnyomás ellen. Kinyitotta az ajtót, keze a villanykapcsolót kereste, táskáját a székre akarta tenni - de azon már ült valaki!!!
A halszemű portás volt az és a lány rögtön látta, hogy halott!!! Ezek a kidülledt szemek, már a másvilágra néztek, elkárhozott rémülettel. Natasa nem sikoltott, kegyelettel lezárta a halott szemét, amiért később a rendőrök majdnem keresztre feszítették.
A kora reggeli nap sárgásfehér csíkokat húz a padló kockáira s egy keskeny, átlós vonalat az asztalra. Kamocsayné leül a gáztűzhely mellé. Ezek az ő nagy pillanatai, ilyenkor zavartalanul él és emlékezik.
Nem tudott magyarázatot adni még magának sem, hogy miért tette, hiszen szívből utálta az elhunytat. Fekete bársonyszoknyáját lesimítva, táskáját hóna alá fogva, nyugodtan megindult kifelé.
Kint a folyosón a konzulba botlott, és a fülébe súgta: - Ványa, a portás halott! A konzul ingerülten nézett a lányra. És maga ezt honnan tudja?
Nem érti? Natasa szeme majd kiguvadt a rémülettől.
A konzul, mivel mást nem tehetett, benézett a fülkébe: Ványa tényleg ott ült! Halott volt, semmi kétség. Szerencsére ez a kelekótya lány nem húzta szét a borvörös plüss függönyt az ablakon. Borzasztó lenne még elgondolni is, hogy reagálnának erre a váróterembe zsúfolódott ügyfelek. A földön üres vodkásüveg hevert, azt gyorsan zsebre vágta.
Ezért később ő is megkapta a magáét. Végül hátralépett - egyenesen Ludmilla Csereskova lábára.
Annak fájdalmas sikolya pedig nyugtalansággal töltötte el a vízumra várakozókat. Azt gondolták, talán mégsem kellene hazamenni, olyan zavaros az az ország, ki tudja mi vár rájuk? A konzul legszívesebben az asszony nyitott szájába gyömöszölte volna a papírköteget a hóna alól.
De rögtön eszébe jutott, hogy Ludmilla a halott portás felesége, így türtőztette magát. Itt ivott titokban a mocskos állatja, nehogy nekem is adni kelljen belőle! Az asszony ugyanis újra sikoltozni kezdett. Erre a gyengébb idegzetűek a haza utazni kívánók közül kinn a váróban tétován megindultak a kijárat felé. Elvégre Bécsben is lehet karácsonyozni, minek olyan hosszú útra vállalkozni, feladnak egy jókora csomagot az otthoniaknak és kész.
A konzul most már tényleg Ludmilla szájára tette a kezét. A biztonsági őrök is megérkeztek, és az asszonyt együttesen bevonszolták a folyosóról a hátsó szobába.
Antológia 2014.indd :36:31
Általában nem kötötte az orromra, mi dolga van, ha éjszaka kimarad - magyarázta Ludmilla, és rémülten pislogott a konzulra. Mihail Bogdanovics megvárta, amíg a portás felesége megissza az őrök által hozott konyakot, aztán angolosan távozott. Először a szobájába indult, de mást gondolt.
Az épület másik része, a nagyköveti rezidencia felé vette útját. Borisz Kuznyev éppen a fogadószobában tartózkodott, és magába roskadtan ült az íróasztala mellett, a szoba távoli sarkába meredve.
A konzul lépteire felugrott, mintha bolha csípte volna meg.
Borzasztó dolog történt! Hívd a biztonságiakat. Kolja is itt van, a minisztert kísérte.
Ő ért a legjobban a gyilkossági ügyekhez, mert hogy megölték Iljicset, ahhoz nem fér semmi kétség. Azok a szemek tele vannak kárhozattal és pont a kedvenc fotelemben üldögél!
