Na neee…

Alapvetően nem jellemző a társaságunkra, hogy rosszindulatú vagy gúnyos megjegyzéseket tesz másokra a pubban. Sőt, még csak nem is nagyon szoktunk velük foglalkozni, hacsak nem áll fent az a rendkívül ritka helyzet, hogy nincs miről beszélgetünk. De pár napja az asztalszomszédunk annyira kiverte nálunk a biztosítékot, hogy még most is, ha előkerül ez a téma, néhányan komolyan felhúzzák magukat rajta. A szomszéd asztalnál tulajdonképpen valami szürreális angol nyelvtanfolyam zajlott, és az egészben az volt a legelképesztőbb, hogy a lány, aki a „tanár” volt, nagyon rossz volt angolból.

Közülünk sem beszél mindenki folyékonyan valamilyen idegen nyelvet, de ennyire rosszul egyikünk sem áll. Volt, aki azon bosszantotta fel magát, hogy hogyan van mersze ilyesmiért pénzt kérni, vagy hogyan jut ilyen egyáltalán az eszébe. Eleinte csak szórakoztatóak voltak a tévedései, amíg nem jöttünk rá, hogy mi is a helyzet, de a szórakoztatóból bosszantó lett, a bosszantóból pedig felháborító. Komoly vita is lett belőle, hogy vajon közbeavatkozzunk-e valamilyen módon vagy sem.

Végül az az oldal győzött, aki úgy vélte, hogy nem a mi dolgunk. De, ahogy mondtam, azóta is bosszankodunk a helyzeten, ha eszünkbe jut… Hogy veszi magának a bátorságot valaki, hogy így átverjen valakit, csak azért, mert az illető nem veheti észre, hogy a másik mennyire gyenge angolból?!