Az életem olyan, mint egy rossz vígjáték

Azt hittem, ilyen csak a filmekben történhet meg. Tudod, vannak azok a vígjátékok, amiben mindig van egy szerencsétlen főszereplő. Elüti egy autó, vízbe esik, lefejel egy korlátot és kitörik a foga. Na, az utóbbi történt velem a nyáron, amikor a haverokkal kirándulni voltunk az egyik hétvégén.

Igen, én is ilyen szerencsétlen vagyok. Szinte már minden megtörtént velem, ami az ilyen szereplőkkel szokott a filmekben. A család is már lassan azzal heccel, hogy filmet kéne rólam forgatni. Ha már amúgy is annyi filmet nézek, lassan lehet, hogy ennek is eljön az ideje. Ki tudja,a végén még híres lehetnék.

Na, mindegy. Térjünk vissza a sztorimra. Vízpart mellé mentünk nyáron a haverokkal, hogy kicsit lazítsunk. Minden jól alakult, végre egyszer időben odaértünk valahova, remek szállásunk volt, nem szakadt az eső és nem hagytunk otthon senkit. Végre valahára problémamentes volt az utazás. Tavaly mondjuk, Ferit otthon hagytuk, de teljesen véletlenül. Kilencen mentünk akkor nyaralni a Balatonhoz, tehát a kisbusz eléggé tömve volt, olyan volt, mint a Reszkessetek betörők című filmben, amikor nem vették észre, hogy Kevint otthon hagyták. Na, hát a sok ember között nem tűnt fel, hogy Feri lemaradt.

Szóval, elmentünk kirándulni a többiekkel, ennek is olyan feelingje volt, mint a tini filmekben, amikor a fiatalok kiszabadulnak a suliból és kezdetét veszi a nyári szünet. Kivéve, hogy nekünk már évek óta nincs suli. Körbe jártuk a helyet, falra másztunk, a parton napozgattunk, fürödtünk, este pedig grilleztünk az apartman kertjében. Egyszer csak elsötétült este az egész apartman, elment az áram. Én egyből ugrottam, gondoltam lemegyek a villanyórához és a többi kütyühöz a pincébe, megnézem, mi lehet a gond és helyreállítok mindent.

Abba nem gondoltam bele, hogy a pincében sem ég a villany, és ahogy lementem a lépcsőn, úgy lefejeltem valamit, hogy az egyik fogamból le is tört egy kicsi. Nem kellett nekem sem több, gondoltam magamban, lehúzok egy felest a tábortűznél a többiekkel és nem fog fájni.

Hát fájni nem fájt akkor, de másnap már igen. Ráadásul olyan helyen tört le, ahol látszik, ha mosolygok. Muszáj volt így elmennem egy fogorvoshoz, amikor már hazamentünk. Szomorú voltam, mert én nagyon félek a fogorvosoktól és amúgy is, csak jót akartam, és mégis ez történt. Egy ismerősöm ajánlotta ezt a fogászatot (http://fogorvosbudapest.info), pontosan amiatt, mert ez közel van hozzám és szerinte pénztárcabarát. Nekem több sem kellett, erre felkaptam a fejem, és amikor a fogpótlás árakat megláttam, akkor rájöttem, hogy tényleg nem dolgoznak drágán.

Ráadásul nekem nagyon szimpatikus volt, hogy még képeket is tettek a honlapra a dokikról, mindenki nagyon szimpatikusnak tűnt. Eszembe jutott utána, hogy a tesóm már régóta keres normális fogászatot, ahol nem horror összegekért dolgoznak és az egész folyamat nem úgy néz ki, mint a horror filmekben. Szóltam neki és végül közösen lefoglaltunk egy időpontot, hogy ketten mehessünk, és egymás támaszai lehessünk. Előtte jól átnéztem a táblázatot, ami a honlapjukon van, megnéztem, mi mennyibe kerül, bár volt néhány olyan dolog, amiről fogalmam nem volt, hogy mi lehet az. Közben azon csodálkoztam, hogy mennyi mindent meg kellett tanulniuk ahhoz, hogy aztán ennyi beavatkozást meg tudjanak csinálni a pácienseken. Amikor pedig a tesómmal elmentünk, még jobban meglepődtünk. Olyan kedvesek voltak velünk, hogy szinte teljesen el is felejtettük, hogy fogászatra jöttünk, főleg az volt a legjobb számomra, hogy így el is múlt a félelmem és már nem féltem, amikor abba a széke be kellett ülnöm. A fogainkat szépen rendbe tették és megígértem magamnak, hogy rendszeresen fogok mostantól ellenőrzésekre járni. Szóval a sztori vége happy end lett, mint a legtöbb filmnek.