Apa új kedvenc táskája

Egy éve elkezdtem járni egy amatőr filmkészítő tanfolyamra. Egy bölcsészkaron szerzett diploma után úgy gondoltam, hogy ideje kicsit más vizek fele evezni. Gyerekkorom óta érdekel engem a filmek világa, az iskolában szinte minden kisfilm rendezésében szerepet játszottam, az egyetemi tévé szervezésében is sokszor segédkeztem és támogattam a háttérmunkát. A távlati terveim között szerepel, hogy esetleg felvételizhetnék a Színház-és Filmművészeti Egyetemre, hisz véleményem szerint sosem késő belevágni egy új szakmába. Apukám is 40 évesen kezdte el a programozó informatikus képzést, miután a munkahelyén megüresedett egy vezetői pozíció, aminek megpályázásához feltételként kötötték egy diploma meglétét. Szóval apu most levelező tagozaton tanul még fél évig, de a pozíciót már elfoglalhatta. Hiába van meg a szükséges szakmai tapasztalata, ismét iskolapadba kellett ülnie és az emelt fizetését is csak azután fogja megkapni, ha megszerzi az oklevelet. Nagyon drukkolok most neki, lassan elkezdi írni a szakdolgozatát is, kár, hogy nem tudok neki segíteni benne, bölcsészként nem igazán értek az informatikához. Na de visszatérve rám, eddig imádom a tanfolyamot. Egy szomszédos kisvárosi tévénél már kaptam is egy mellékállást háttérmunkásként. Igaz, a fizetés nem sok, de mellette dolgozok egy ruhaüzletben is, ezért szerencsére meg tudok élni rendesen.

Pár napja az üzletbe bejött apa, hogy segítséget kérjen tőlem. Kiderült, hogy kifolyt az irattáskájában a tinta és teljesen szétáztatta a belsejét és a külső borításán is hagyott nyomokat. Mivel a táska tényleg szörnyű állapotban volt, támogattam apa ötletét, hogy körülnézzen a boltban és vegyen egy új táskát. Az új pozíciójában megkövetelték az elegáns öltözéket, ezért a jól megszokott farmer-póló-oldaltáska kombinációját le kellett cserélnie öltönyre és irattáskára. Eleinte nem tetszett a dolog, de pár hónap alatt belejött és most már otthonosan mozog ezekben a ruhákban is. Mivel az üzletben nem talált semmi neki tetszőt, ezért megbízott engem, hogy az interneten keressek pár oldalt, ahol minőségi táskákat árulnak. A munkaidőm végén a buszon hazafele zötykölődve nézegetni kezdtem a táskás honlapokat. Valahogy eljutottam a férfi irattáskaBagBox oldalára, ahol igazán stílusos táskákra bukkantam, a sokféle férfi irattáska ára is vonzó volt. Gondoltam, hogy apa is meg lesz elégedve azzal, amit találtam, így elküldtem neki is a honlapot. Egy óra múlva visszaküldte a kiválasztott táskát, hogy rendeljem meg neki én, mert ő nem híve az internetes vásárlásnak. Mindig attól fél, hogy átverik, hiába magyarázza neki az ember, hogy a mai modern világban már a legtermészetesebb dolgok közé tartozik, hogy valaki neten vásárolgat. Egy elegáns kézi irattáskát választott, nekem is nagyon tetszett, rögtön meg is rendeltem neki. A munkahelyemre, a boltba kértem a szállítást, mert apa elég elfoglalt volt mostanában, én pedig bármikor ráértem átvenni az üzletben a csomagot. Három nap múlva jött a futár, apát azonnal hívtam, hogy munka után átviszem neki a táskáját. Mivel sokáig bent volt a munkahelyén aznap, oda vettem az utam, miután lejárt a munkaidőm. A tévéhez aznap nem kellett bemennem, mert Tibi, a munkatársam bevállalta a műszakomat. Felbaktattam apához az irodaház negyedik emeletére, ahol a cége székhelye volt, majd kopogtattam az ajtaján, hátha telefonál. „Gyere be nyugodtan!” – kiabálta ki az irodából. Épp az asztalán pakolászott, mikor beléptem. Gyorsan kikapta a kezemből a csomagot és már bontotta is ki. Szerencsére az irattáska megérte az árát, mert pont olyan volt, mint a honlapon szereplő fotón. Elegáns kivitelezésű, sok zsebbel, így rengeteg minden elfért benne. Apa gyorsan át is pakolt bele az ideiglenes táskájából ebbe, majd megelégedetten nyugtázta, hogy ez bizony jó vásár volt. Megköszönte a segítségemet és együtt elindultunk hazafele, az új szerzeményt a kezében lóbálva. A biztonsági őr utána is szólt, mikor elhagytuk az irodaházat, hogy milyen jó vásárt bonyolítottunk le. Apu jóban volt Pityuval, az őrrel és mesélte neki, hogy tönkrement az előző és újat kellett rendelni. „Na ugye, hogy nem kell félni az internetes vásárlástól?” – kérdeztem tőle nevetve, mikor kiértünk az utcára.