Magas vérnyomás esetén a fogyatékosságok egy csoportját lefektetik,

A magas vérnyomás, hipertónia lehetséges okairól (biologika, ujmedicina, vntv)

Tipikusan milyen társadalmi rétegekben gyakori és milyen más szociális jelenségekkel korrelál a fogyatékosság? Valamilyen foglalkozással? Vagy inkább más jelenségekkel? Ebben a tárgyban külföldön szép számmal folytak figyelemre méltó kutatások. A jelen téma szempontjából elegendő itt vázlatosan utalni a következő tapasztalatokra.

Mennyi ideig lehet a stroke után fogyatékosság

A magas vérnyomás kezelése 2 fokozat 2 fokozat Anders Gogstad deskriptív vizsgálatokra hivatkozva megállapította, hogy azok a fogyatékos emberek, akiknél együtt áll a mentális stabilitás a jó gazdasági feltételekkel, illetve a magas iskolázottság a jó intellektuális képességekkel és magas társadalmi pozícióval, ritka vendégek a foglalkozási rehabilitációs intézményekben. A magyarországi helyzet rokon más, hasonlóan fejlett országok állapotával: a foglalkozási rehabilitációra szoruló kliensek általában inkább alacsony iskolázottságú, alacsony szociális pozícióval rendelkező társadalmi rétegekből kerülnek ki Gogstad Gerald Gordonnak a betegszerepről készített empirikus értékelései gyakorlatilag ugyanezt a képet mutatták.

Arra jutott, hogy minél alacsonyabb egy rehabilitálandó ember képzettségi szintje, annál erősebb tendencia mutatkozik betegség vagy fogyatékosság esetén a függőség fenntartására, ápolására! A fogyatékos népesség összetételét tekintve megállapítható, hogy azt a gazdaságilag legfejlettebb országokban viszonylag alulértékelt foglalkozási státus és alacsony iskolázottság jellemzi.

A vizsgálatok szerint a fogyatékosság előfordulása az idősebb dolgozók körében lényegesen gyakoribb, mint a fiatalok között. Haveman és Halberstadt Távolról sem mellékes kérdés, hogy milyen mechanizmusokon keresztül és milyen mértékben járul hozzá a nagyfokú, esetleg halmozott fogyatékosság a hátrányos helyzet létrejöttéhez és reprodukálódásához.

E fejezetben azért elégszünk meg mégis a címben jelzett problémák tárgyalásával, mert az önszerveződő szociális mozgalmak számára összehasonlíthatatlanul érdekesebbek.

Az eljövendő kutatásnak feladata lesz a fogyatékos, súlyos fogyatékos emberek integrálását sikeresen megoldó közösségek szerkezetének, tradícióinak, gondolatvilágának, szubkultúrájának vizsgálata. Betegszerep és fogyatékosszerep Sérült emberekre gyakorta állapotuk stabilizálódása után is jellemző marad a betegszerepnek megfelelő passzív élet- és viselkedésmód.

Állapotuk — mint korábban láttuk — nem ideiglenes, hanem tartós vagy végleges. Éppen ezért sokszorosan veszélyes is, mert egy mégoly színvonalas rehabilitációs program sikerét is jelentősen leronthatja.

A betegnek nincs kérdeznivalója és nincs mondanivalója, nincs más tennivalója, mint hogy az orvos rendelkezéseit engedelmesen, sőt gondolkodás nélkül kövesse, és önmagát a kezelésből lehetőleg kikapcsolja. A »kezelés« szóban van a dolog nyitja.

A medikalizáció szoros összefüggésben van a betegszereppel.

Ivan Illich először ben megjelent sokkoló hatású, az egészségügy bosszúálló sorsáról, nemezisé- ről írott munkájában igen szigorú kritika tárgyává teszi a modern élet végletes medikalizáltságát.

Az egész dolog a parsonsi betegszerep logikájával ott függ össze, hogy a medikalizáció erősen felfokozza a betegszerep okozta többirányú függőséget. Függőség az orvostól, a kezeléstől, a gyógyszertől, a lélek nélküli gyógyautomatától, a modern, embertelen, elidegenedett, gépies egészséggyártól, a kórháztól: ez a sokat emlegetett hospitalizáció.

Az emberi élet főbb állomásai: az öregek gondozása, a gyermekvárás, a születés, a gyermeknevelés, sőt a halál fölöslegesen túlmedikali- záltak. A medikalizáció egy, a helyzeténél fogva a többieknél sokkal kiszolgáltatottabb, gyöngébb társadalmi pozíciójú fogyatékos embert jóval inkább fenyeget és sújt. Pedig Illich bírálata mögött az a többé-kevésbé rejtett előföltevés bújik meg, hogy egy bizonyos műveltséggel és alapképzettséggel rendelkező felnőtt állampolgárra, egyénre, a saját életéről szabadon és felelősséggel dönteni tudó individuumra minden további nélkül rá lehet bízni apropó!

Ki bízza rá?! Egészen biztos, hogy a mai élet túlzott medikalizáltsága éppen olyan egészségtelen, mint maga a betegség. Világos dolog, hogy az orvosok gyakorlatára, szakértelmére, gyógyító tudományára óriási szükség van, nem mindig és mindenhol, hanem akkor és szén-dioxid hipertónia, ahol ez helyettesíthetetlen.

Ismert példa a szülés. Vannak persze veszélyes, súlyos esetek, de vannak problémamentesek, gyorsak, amikor a sebészi beavatkozások elkerülhetők.

Nem véletlen az ún. Ez a dolog pozitív oldala, ami igenis kijár mindenkinek. De az ember szabadsága óriási kincs, és a modern embernek egyre kevesebb van belőle.

A fenti feltételek hátrányosan befolyásolják a stroke stroke-ot szenvedő személy egészségét, és az agyi véráramlás ismételt megsértését provokálhatják. Ha megtagadják a fogyatékosságot A fogyatékkal élő állapotot a stroke után nem mindenki adja.

Hát még a sérülteknek! Mint korábban láttuk, a betegszerephez fűzött kritika alapját az a felismerés vetette meg, hogy igen sok olyan ember él, akik képtelenek eleget tenni a parsonsi kritériumok közül a harmadiknak, mivel helyzetük legkevésbé sem ideiglenes, hanem végleges, így felgyógyulásukra, a betegszerepből történő kikerülésükre gyakorlatilag nincs remény.

Az ilyen irányú várakozások rendszerint nem teljesülnek. A fogyaték lényegéhez tartozik, hogy tartós, leggyakrabban végleges.

Vannak kivételes esetek, ám a csoda rendszerint egyáltalán nem jön el. A helyzethez mégis tipikusan hozzátartozik a csodavárás. Talán az ember legbensőbb hangja szólal meg ilyenkor, hiszen az nem lehet, hogy valami ne oldódna meg.

Спросила Николь через несколько минут, когда они подошли к субмарине. - Нет, мы не знаем ничего даже о том, как он отреагировал на предложение Элли. В Авалон они прибыли вдвоем, как и предполагалось, но потом занялись пациентами, а Жанна с Алиенорой не сумели переговорить с Элли. им пришлось помочь Наи взять Бенджи из приюта.

Látogassak el, kevés pénzemet nem kímélve, talán soha ki nem heverhető adósságokba verve magam a legendás indiai szemvillanás-specialistához, aki rám veti szigorú tekintetét, s máris meggyógyultam? Zarándokoljak el oda, ahol a bénák eldobják mankóikat? Ugyan attól tartok, ez inkább a lelkemet gyógyítja, a belső egyensúlyom kialakításában lesz segítségemre.

Mégis megyek. Hiszen már mindent megpróbáltam. Talán nem is hiszek benne, csak eljátszom a gondolattal, mert állapotom, ugye, kellőképpen véglegesnek látszik, de magas vérnyomás esetén a fogyatékosságok egy csoportját lefektetik nem lehet, hogy egyáltalán nincs remény.

Az ember maga ilyen, nemcsak aki fogyatékos: törékeny, de bizakodó. Végül vagy a család inti őt, vagy fordítva. A csoda kísértése elhalkul rövid időre. A fogyatékosszerepnek mint jellemző emberi élethelyzetnek legplasztikusabb leírását Thomas Mann adta a Varázshegyben.

Но вчера я узнала кое-что, а точнее, _вспомнила_. И как мать обязана создать своей дочери условия для счастья. Я больше не думаю, чтобы такое было возможно здесь в Изумрудном городе. Николь взглянула на Элли с удивлением. - Итак, ты тоже хочешь оставить это место.

A davos-platzi tüdőszanatórium lakói a világtól hermetikusan elzártan élnek általában többéves ott-tartózkodásuk során. Egész idejükben sok olyan kiváló dolgot művelhetnek, amelyben a gyógyintézeten kívül rekedt embereknek nincsen vagy csak ritkán van részük: hobbijukat gyakorolhatják, a pénzükért naphosszat pihenhetnek, szabadon pletykálhatnak és eshetnek szerelembe, barnára sülhetnek a havasok szikrázó napsugarában, kártyázhatnak, nyugodtan falatozhatnak, és főleg játszhatnak kedvükre, mint a gyermek.

Mindezt megengedik nekik. De életükről, a súlyos kérdésekről — amennyiben e művi környezetben mégis fölmerülnek — nem maguk döntenek.

Megteszik azt helyettük mások. Helyzetük gyermekstátus, függőségük egy gyermek függősége. Ez a fogyatékosszerep nagy csapdája.

Analóg irodalmi példa még Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére. A sérült emberek mindennapi élete azonban tízezrével kínálja az analóg példákat. Szociális mozgalmak 2. A polgári jogi mozgalmak mint közvetlen előzmények Alapvető probléma, hogy a rehabilitációs folyamat kudarca, esetleges elégtelensége, kedvezőtlen társadalmi, közösségi körülmények együttállása esetén a fogyatékossággal együtt járó rossz beidegződések, rossz viselkedésformák hamar rögzülhetnek.

A fogyatékosszereppé súlyosbodott betegszerep azután évekre, évtizedekre fogolyként tarthatja az embert: másodrendű állampolgárként, gyermekstátusban, megfelelő élettér és döntési lehetőségek nélkül.

A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlősítő mozgalmai a XX. A sokféle mozgalom: vallási csoportok, egy adott etnikumhoz tartozók, az idősek, az Anonim Alkoholisták, a gyógyult kábítószerfüggők vagy akár homoszexuálisok, prostituáltak, illetve börtönből szabadult emberek mozgalmai a különbségek ellenére összetartoznak, hiszen valamennyi kisebbségi csoportot többségükben stigmatizált egyének szerveződése hozza létre.

Az önszerveződő szociális és polgári jogi mozgalmak hátterében a fogyatékosság mint hatalmi viszony felismerése áll. Értelmük végső soron az ember felemelése. Közös céljuk a megalázottak, emberi méltóságukban sértettek, alacsony társadalmi státusban élők, stigmatizáltak, megvetettek és kitaszítottak normális, emberhez méltó helyzetbe segítése. Ed Roberts szerepe A kiszolgáltatottság és jogfosztottság ellen lázadt fel Ed Roberts, későbbi amerikai fogyatékosügyi, polgárjogi harcos, amikor úgy döntött, hogy nem bízza magát sem a társadalom jótékonyságára, sem pedig a jóindulatára, hanem maga indul harcba a legalapvetőbb jogaiért, az önrendelkezésért, az integrált tanulási és munkalehetőségért, az emberi méltóságért, egyszóval azért az életért, amiért egyáltalán élni érdemes Shapiro Ed Roberts tizennégy éves korában gyermekparalízist kapott, amelynek következményeként mind a négy végtagjára megbénult, tökéletesen ép, megtartott intellektusa mellett elveszítve az akaratlagos mozgás képességét.

Hamarosan felismerte, hogy szellemén, akaratán kívül egyéb eszköze nem maradt az élete befolyásolására.

Először akkor magas vérnyomás esetén a fogyatékosságok egy csoportját lefektetik ki ezt a fegyvert, amikor éhségsztrájkot folytatva szabadult meg gyűlölt ápolónőjétől. E diadalt sorra követte a többi harc és a többi diadal. Az iskolába visszakerülve átélte, hogy barátai, korábbi baseballcsapattársai olyan döbbent szörnyülködéssel bámulják a távolból, mintha Mars-lakó lenne, aki nem érti az emberi nyelvet. Akárhol bukkant fel tolóágyán, elmaradhatatlan lélegeztető monstrumához láncolva, csak az idegenkedő sajnálkozással találta szembe magát.

Hihetetlen akaraterővel leérettségizett, majd környezete minden féltő tiltakozása ellenére belevágott a lehetetlennek látszó küzdelembe: egyetemre akart járni. Mivel úgy ítélte meg — s ebben felvételi tesztjei is megerősítették —, hogy szellemileg alkalmas az egyetemi tanulmányok elvégzésére, nem volt hajlandó belenyugodni, hogy tolóágya ebben megakadályozza.

A hatvanas évek konzervatív egyetemi és városi bürokráciájával folytatott harcában eleinte egyedül állt, de végül elérte, hogy életben tartó gépekhez láncolva is járhasson egyetemre. További erőfeszítésekbe került, hogy hasonló társait — akikkel később a nevezetes Gördülő Brigádot Rolling Quads[ 36 ] alkották — is felvegyék.

Immár társaival együtt csatázott azért, hogy ne az szabja meg választható tantárgyaikat, hogy melyik előadóterembe férnek be a lélegeztetőgépeikkel, s hogy a kórház helyett ők is rendes kollégiumban lakhassanak, mint az összes többi diák.

Az önállóság további záloga a munka volt, amelyért szintén elég heves küzdelmet kellett folytatniuk. A társadalom nem azt várta el tőlük, hogy értelmes munkával járuljanak hozzá saját maguk és a közösség gazdagításához, hanem hogy szép csendesen húzzák meg magukat egy szociális otthon biztonságos falai között, egész hátralévő életükre.

Ed Roberts valóban sztár lett. Egyetlen testrésze mozgott, a jobb mutatóujja, azzal megtanult elektromos kerekesszéket irányítani.

Annak ellenére, hogy oxigén- csövön magas vérnyomás esetén a fogyatékosságok egy csoportját lefektetik kellett lélegeznie, e minimális mozgásképesség olyan szabadságot biztosított a számára, hogy megfelelő személyi segítséggel ugyan, de teljesen önállóan tudott élni.

O volt az azóta világméretűvé terebélyesedett Independent Living, az Önálló Élet Mozgalom megteremtője, a World Institute of Disabilities WID megalapítója és későbbi igazgatója, az akadálymentesítés úttörője, akinek munkálkodása eredményeképpen megszületett a világ első akadálymentes városa, a kaliforniai Berkeley. Roberts egy időben San Francisco polgármestere mellett szolgált mint fogyatékosságügyi tanácsadó.

Sok helyütt tanított, rengeteg helyre hívták előadni, s tevékenyen részt vett a társadalmi attitűdváltás előkészítésében a legnépszerűbb televíziós show-műsorokban vállalt fellépéseivel.

Aktívan politizált, demonstrációt szervezett Washingtonban a sérült emberek magas munkanélkülisége ellen, tárgyalásokra járt a Fehér Házba, s igen nagy szerepet játszott az egész világ esély- egyenlősítő törvénykezését alapvetően befolyásoló amerikai fogyatékosságügyi törvény, az ADA Americans with Disabilities Act megszületésében.

Megnősült, fia született, utazott, járt Nepálban s Olaszországban, szeretett jókat enni, nagyokat nevetni, barátokkal beszélgetni, a fiával meccsre menni: élt, mint mindenki más.

Ha centivel nem is mérhető, hogy mekkora szerepet játszott a fogyatékossággal kapcsolatos társadalmi attitűdváltás megindításában, szerepe letagadhatatlanul óriási. A Berkeley- ben most épülő, róla elnevezendő fogyatékosságügyi oktató- és kutatóközpont hivatott majd ébren tartani szellemiségét.

Ed Robertset sokan követték, akik aktívan elutasították maguktól a gyenge, tehetetlen, támogatásra szoruló sérült ember képét.

Az Önálló Élet Mozgalom követői és alakítói az életüket ellehetetlenítő fizikai és társadalmi akadályokat a diszkrimináció eleven formájaként értékelték, és a mindenkit megillető emberi jogok és a szociális igazságosság alapján vették fel ellenük a küzdelmet. A színes bőrű személyek és nők egyenjogúsági mozgalmainak mintájára, emberi jogi, polgári jogi kérdésként kezelve a szociális elnyomás ezen formáját, felszámolására immár jogi és társadalmi garanciákat követeltek a sérült emberek.

Rehabilitáció vagy önálló életvitel? A fogyatékossággal élő személyek mozgalmai között legmarkánsabb minden valószínűség szerint a mozgássérülteké.