Magas vérnyomás okozza az esti vérnyomáscsúcsokat időseknél. Vérnyomás 145: 75-ig
Keresés Magas vérnyomás - hipertónia A magasvérnyomás hipertónia a legelterjedtebb szív-érrendszeri betegség. Fő veszélyét a sokszor csak évek után kialakuló érrendszeri szövődmények jelentik. A legtöbb esetben az emelkedett vérnyomás kezdetben nem okoz jelentős panaszt a betegnek, és ez félrevezető lehet. Ezért hívják a hipertóniát "néma gyilkosnak", mert szinte észrevétlenül is képes súlyos szervkárosodásokat előidézni.
A fertőzés, az allergia, a reuma, a fájdalmak és a hiperaktivitás kórképének értelmezése A mű eredeti címe: Aggression als Chance A fordítás alapjául szolgáló második kiadás eredetileg a C. Bertelsmann Verlag, München, 2. Mindenekelőtt édesanyám támogatott és nyitott teret érdeklődésem széles skálája előtt. Köszönöm neki, hogy eltűrte figyelmetlenségemet mindazon dolgok iránt, melyek nem érdekeltek, s megszabadított az iskolába járás terhétől, szinte valahányszor csak akartam.
Nagyapámnak köszönöm a hátrahagyott könyveket, különösen egy jóga- és egy meditációs könyvet. Mindkettő segített - még engem is idegesítő - impulzivitásom enyhítésében.
- Csökkenti a szívizom terhelését és növeli a szív percenkénti térfogatát.
- Analgin és magas vérnyomás
- PERINDOPRIL - Használati utasítások, árak, vélemények és analógok
- Hogyan lehet gyógyítani a magas vérnyomásból
- Magas vérnyomás - hipertonia - mérés, kezelés - Magyar Nemzeti Szívalapítvány
- Тиассо пропустила .
Feleségemnek, Margitnak köszönöm a közös munkát, a kézirat átnézését, észrevételeit és kritikáját, valamint a korrektúrát. Volker Zahn professzor urat. A fogakról szóló fejezet átnézéséért és észrevételeiért köszönet jár Marienne Braun és Michael Wirthgen fogorvosoknak.
Christine Stechernek köszönöm a megbízható lektorálást. Mindenekelőtt azonban köszönöm gyógyászati központunk pácienseinek a közreműködést, magyarázataikat, önmagukról alkotott képüket és merész szókimondásukat, mely bátorsággal töltött el engem is, hogy megkockáztassam a keményebb fogalmazást, abban a reményben, hogy másoknak is hasznára lehetek vele ezen az úton.
Bevezetés Manapság szinte senki sem akarja, hogy neki bármi dolga legyen az agresszióval.
Kevés dolog létezik, ami ennél jobban dühítene és zavarna bennünket. Ennek ellenére folyamatosan szembesülnünk kell vele.
Meg kell érteni, hogy a rendszeres állapot, a ritka támadások vagy a pulzus magas vérnyomás gyakori túlfeszültségének kérdése van-e például a megnövekedett stressz miatt.
Valahol mindig dúl valamilyen háború, ráadásul az újságokból többnyire értesülünk is ezekről az erőszakos konfliktusokról. Naponta újabb és újabb megrázó képeket kell látnunk a híradásokban háborúkról és erőszakról, s még az ezt visszautasítok számára is világossá válik, hogy az elfordulás nem megoldás. Már annak is örülünk, ha a háborúkat nem kell a saját bőrünkön ereznünk. Ám alig kezdtünk hinni abban, amit a politikusok bizonygattak, hogy Európa földjét többé nem éri háború, máris kirobbant egy a tőszomszédságunkban, a Balkánon.
Amíg csak ámokfutó amerikai diákokról adták hírül, hogy lemészárolták tanáraikat és diáktársaikat, addig legfeljebb döbbenettel fordultunk el, s az egészet az USA trehány fegyverviselési törvényeinek számlájára írtuk - amikor azonban Erfurtban még ennél is szörnyűbb dolog történt, megdermedtünk az iszonyattól.
Erre az ősrégi kérdésre azonban napjainkig sem sikerült még kielégítő választ adni.
Perindopril - hatékony gyógyszer a nyomásért
Gondoljunk csak a náci idők borzalmaira, a tömeggyilkosságokra és a zsidóüldözésre: hogyan történhetett ilyesmi Németországban? Amíg a megoldást csupán a vétkesek szintjén keressük, nem fogunk valódi választ találni. Az erfurti példánál maradva: talán a szülők vagy a pedagógusok okolhatók a drámáért?
A körülményeket vagy megint az ilyen és ilyen törvényeket elfogadó vagy elvető politikusokat kell hibáztatnunk? Még a szakemberektől kapott jogi válaszok sem visznek közelebb a megoldáshoz. Fel kéne ismernünk, hogy az agresszió bizonyos szempontból mindig aktuális, és nem szabadulhatunk meg tőle.
Vérnyomás 145: 75-ig
A gyorstüzelő pisztollyal és puskával fölszerelkezett 19 éves fiatalember, minden idők legvéresebb iskolai ámokfutásának elkövetője, tizenkét tanárt, az igazgatóhelyettes asszonyt és titkárnőjét, két diáklányt és egy intézkedő rendőr őrnagyot öl meg, majd önmagával is végez. A tragédia mélyen megrendíti az egész német társadalmat.
A modern ipari társadalmak hallgatólagos megegyezése szerint az agresszió csakis gonosz és rossz lehet, s legszívesebben még az írmagját is kiirtanák a világból. Ugyanakkor első pillantásra magas vérnyomás okozza az esti vérnyomáscsúcsokat időseknél, hogy nincs, ami jobban uralná az életet.
Ha az ember valóban képes lenne megszabadulni az agresszió elvétől, már minden bizonnyal rég megtette volna. Az orvostudományban hasonló a helyzet: itt sem kívánnak tudomást venni az agresszióról inkább megpróbálják elnyomni. Amióta az úgynevezett klasszikus, hivatalos orvoslás létezik, az agresszió elvének hatásaival késhegyre menő harcot vívnak fertőzések és allergia alakjában.
- A kalendula gyertyákat széles körben használják a nőgyógyászatban és a proktológiában.
- Calendula: gyógyító előnyös tulajdonságok és ellenjavallatok a nők számára - Bogyók
Ezekben az esetekben szintén háborús összecsapás folyik az immunrendszer és a külső támadók, a kórokozók között. A támadók nagy és sokszínű hada - az élősködőktől a baktériumokon át a vírusokig - minden további nélkül agresszívnak tekinthető.
Calendula: gyógyító előnyös tulajdonságok és ellenjavallatok a nők számára
Az allergének esetében az agresszió elve már nem ismerhető fel ilyen egyértelműen, az autoagressziós megbetegedések során megtámadott testi szöveteknél pedig még nehezebben érthető meg az összefüggés. A könyv olvasása során azonban majd kiderül, milyen szoros kapcsolatban állnak ezek a problémák az agresszióval. Ezeknek a betegségeknek az esetében ugyanis úgymond a belső agresszió nyilvánul meg, míg az magas vérnyomás okozza az esti vérnyomáscsúcsokat időseknél és a televízió a külvilágét tálalják.
Az agresszió témája kiválóan szemlélteti Paracelsus kijelentését az ember és a világ párhuzamáról: a mikrokozmosz olyan, mint a makrokozmosz. Egészen a családok szintjéig figyelemmel kísérhetjük az agressziót, amint veszekedések, sőt akár a tettlegességig fajuló mindennapos csetepaték formájában uralkodik.
És végül minden emberi testben folyamatos harc dúl az ellenállórendszer és a megszámlálhatatlanul sok kórokozó között. Ha így nézzük, nemigen találunk ennél fontosabb témát. És nemigen létezik olyan, amely ekkora gondot okozna. Valójában hallani sem akarunk az agresszióról, nem kérünk belőle, nem akarjuk, hogy közünk legyen hozzá, így azonban semmi esélyünk arra, hogy dűlőre jussunk vele vagy valaha is megszabaduljunk tőle.
Az emberek többsége annyira gyűlöli, hogy aki megpróbál akár csak tisztába jönni azzal, hogy mi is az agresszió, az rögtön gyanúba keveredik. Amikor az osztrák Nobel-díjas Konrád Lorenz a biológiából kiindulva arra utalt, hogy az agresszió a természet része, és abban fontos szerepet tölt be, fasisztoid gondolkodással vádolták.
Az a tény azonban, hogy a fasizmus más rendszerhez nem is foghatóan oly sok iszonyattal árasztotta el a világot, semmi esetre sem jelentheti azt, hogy minden iszonyú dolog egyben fasiszta is.
Még kevésbé nevezhető fasisztának az, aki a szörnyűségek eredetét kutatva rábukkan az agresszió elvére, még akkor sem, ha elismeri, hogy az milyen nagy szerepet játszik az emberi és az állati együttélésben. Éppen ellenkezőleg: 12 az agresszió elvének megértésére és magyarázatára irányuló minden kísérlet már csírájában felismerhetővé és jobban átláthatóvá tenné az újabb fasisztoid irányzatokat.
Ez a példa mindenesetre rámutat, milyen hatalmas az agressziótól való félelem, s az azzal foglalkozókat az egész elvvel együtt milyen gyorsan megtámadják. E veszély ellenére is magas vérnyomás megelőzése előadás azonban, hogy megismerkedjünk az agresszióval, éppen azért, hogy a pusztító agresszió további és egyre ellenőrizhetetlenebb kiterjedését megakadályozzuk.
Az agresszióval való bánásmód egyik fő problémája saját, aránytalanul nagy ellenállásunk. Emiatt már nem vesszük észre, hogy mint minden ősi elvnek, úgy ennek is két oldala van.
Romboló oldala mellett ott a bátorság és az életenergia is. Ez a könyv az agresszió mindkét oldaláról szól, s ezzel hozzáférhetővé teszi annak életjavító aspektusát is. Rész Az agresszió őselvének megértése Tudományos és társadalmi szemlélet Honnan ered az agresszió, kiváltképpen pedig negatív oldala, az erőszak? Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta a tudósokat. Miután az utóbbi időben ilyen ijesztő módon kellett megismerkednünk a terror merőben új oldalával, egymás után bukkannak fel a feltételezések, miszerint a technika modern lehetőségei összefüggésben állhatnak az agresszió fokozódásával.
A videojátékok és a cyberspace-kalandok, vagy a tömegmédia még mindig növekvő hatalma valóban hozzájárulna az erőszakra való hajlamhoz? Herbert Marcuse, az as diáklázadások szellemi vezére minden bizonnyal ezen a véleményen magas vérnyomás okozza az esti vérnyomáscsúcsokat időseknél.
Szerinte a tömegmédiumok rejtett üzenete eleve az erőszak. Sőt: problémamegoldó modelljeik az erőszak preventív, megelőző alkalmazására buzdítanak. A tömegmédiumok hősei gyakrabban, gyorsabban és eredményesebben nyúlnak brutális eszközökhöz.
Senki sem vitatja, hogy az ember képes a brutalitásra. De vajon igaz-e a statisztikai látszat: brutálisabbá vált-e a történelem folyamán?
Jobban illik már rá a Homo brutális elnevezés, mint a Homo sapiens? Lássuk csak: az és között eltelt fél évszázad alatt megháromszorozódtak az élet elvárásai, a két gyilkosság közötti időbeli távolság pedig egyharmadára csökkent.
De nem volt-e a középkorban még több az ellenőrizetlen erőszak? Az erőszak fokozódásáért felelőssé tehetnénk a népességrobbanást és az emberiség ezzel együtt járó eltömegesedését. A kísérleti patkányok szintén mindig jelentősen agresszívabbá válnak, ha szűkül a territóriumuk.
Az öröklött tényezők szerepét is vizsgálják a veleszületett agresszív magatartás tekintetében; de mások ugyanilyen hevesen állítják, hogy az agresszió szerzett tulajdonság, s a nevelés tehető érte felelőssé. Ezen az állásponton vannak azok is, akik a társadalmat szeretnék leleplezni az agresszió forrásaként.
Az agresszív magatartás kiváltóiként szóba jönnek még a hormonok és a központi idegrendszer struktúrái is. Biztos, hogy ebben a néhány, ötletszerűen kiválasztott megállapításban és érvben is van némi igazság, teljes körű magyarázatot azonban nem nyújtanak.
Ezt persze nem is várhatjuk el, ha belegondolunk, hányféle síkon kéne magyarázatot adnunk. Szakok és kutatási irányok olyan tömege érzi hivatottnak magát a 17 probléma megoldására, hogy meg sem lepődünk, ha az idevágó könyvek és felállított modellek száma ezrekre rúg. A genetikusuk mellett a biológusok, közöttük is főleg az etológusok, mint Konrád Lorenz, ugyancsak megalkották a maguk magyarázatait.
Természetesen az orvosok is, különösen a pszichiáterek hozzájárulnak a kutatáshoz. A gyógyszerészek és a pszichológusok, az antropológusok és a szociológusok szintén hallatják a hangjukat. Ugyanígy foglalkoztatja az agresszió témája a teológusokat és a filozófusokat, a kommunikációs szakembereket és a történészeket is.
Talán nincs is, akinek ne lenne róla mondanivalója. Mivel azonban minden tudományágnak maga felé hajlik a keze, s még az egyetemekről is kiveszőfélben van maga az egyetemesség, amelynek helyét egyre inkább átveszi a különféle irányokba történő szakosodás, nincs egyetlen meggyőző elgondolás sem, amely az agresszióval kapcsolatban minden jelenségről fellebbenthetné a fátylat.
Humboldt egykori, a szó szoros értelmében vett egyetemről alkotott elképzelésének hiánya bizony kellemetlenül érződik. A következőkben csak arra szorítkozhatom, hogy röviden vázoljam a legfontosabb teóriákat,1 hogy később azok alkotóelemeit egy átfogó őselvértelmezés talaján rendezhessük eggyé. Az ember - ragadozó állat? A biológiának egyoldalúan elkötelezett kutatók megpróbálják bebizonyítani, hogy az ember a húsevő ragadozóktól származik, amire állítólag szemfogai is utalnak, éppen ezért szerintük mindig is erőszakos és agresszív marad.
Mivel azonban az állatokkal ellentétben hiányoznak belőle az agressziónak gátat állító ösztönök, afféle fékevesztett bestiává válhat.
Az erőszak tehát nem más, mint öröklött lénye, mely a kultúra és a civilizációs törekvések színfala mögül újra és újra előtör. A nagyagy fejlődése tette az embert azzá, amivé napjainkra vált: önmaga legnagyobb ellenségévé. Szolgáljon ennek bizonyítékául az a tény, hogy az ember az egyetlen élőlény, mely magasan fejlett intellektusával képes arra, hogy akár egyénileg, akár kollektíván öngyilkosságot kövesen el.
Ez a szemléletmód már csak azért is igen pesszimista, mert az emberi erőszak természetét megváltoztathatatlannak tekinti.
Ugyanebből az irányból hallani olyan hangokat is, melyek az erősebb jogát hirdetik, s a szociáldarwinizmusban öltenek otromba alakot. Eszerint kizárólag a dzsungel törvénye uralkodik, s az agresszió egyidős az emberiséggel - még ha ez utóbbi helytálló is, mégsem ok arra, hogy a megállapítás első része is igaz legyen.
Gyakran hangsúlyozzák, hogy az emberi agresszió csak rövid időre békíthető meg, s minél inkább próbálják korlátozni, annál biztosabban előtör újra. Persze ez a teória is könnyen megdönthető az érveivel együtt, mi több: akár a visszájára is fordítható.
Ami ugyanis a territóriumot illeti, az az állatok körében is elég önkényesen definiálható. Amikor anyám nagy kutyáját, Bagirát átköltöztették egy kis müncheni lakásba, miután előtte éveken keresztül a kertet tekintette saját területének, most hirtelen a többhektáros Angolkertet kezdte sajátjának tartani, sőt el is kezdte védelmezni.
Lehet, hogy a territoriális igény veleszületett tulajdonság, de biztos, hogy erősen függ az adott körülményektől. Amikor a biológia szintjén érvelő tudósok azonosítani vélték az úgynevezett agressziógént egy bűnöző második Y-kromoszómájaként, egyes politikusok azon nyomban megszimatolták annak esélyét, hogy már születésekor felismerhető és kiiktatható legyen minden bűnöző.
Időközben születtek olyan kutatási eredmények,2 melyek egyszer s mindenkorra megcáfolták, hogy összefüggés lenne egy második Y-kromoszóma és az erőszakos cselekmények között.
