Autonóm idegrendszer és magas vérnyomás,

A belső elválasztású mirigyek rendszerével endokrin rendszer együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához.

Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül a végrehajtó effektor szervekhez jutnak.

Krisztina története a magas vérnyomással

A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul. Az autonóm útvonalak afferens szára preganglionaris és postganglionaris neuronból épül fel.

Autonóm cardiovascularis neuropátia

A preganglionaris neuronok sejttestei a központi idegrendszerben helyezkednek el. A gerincvelő szürke állományának oldalsó oszlopában, és a harmadik, a hetedik, a kilencedik és a tizedik agyidegek motoros magjaiban. Axonjaik a postganglionaris neuronok sejttestein képeznek synapsist.

Utóbbi neuronok sejttestei a központi idegrendszeren kívül csoportokba rendeződve vegetatív idegdúcokat, ganglionokat alkotnak. Az autonóm idegrendszer szabályozó működése gyors; ugyanakkor kiterjedt, mivel egy preganglionaris neuron számos postganglionaris neuronnal képezhet szinapszist.

Az afferens és efferens rostoknak a nagy, hálózatos csoportosulásai és a hozzájuk kapcsolódó idegdúcok ganglionok vegetatív fonatokat plexusokat alkotnak a mellüregben, a hasüregben és a medencében.

A gerincvelőa gerincvelői ideg és a szimpatikus idegdúc kapcsolatai. Az autonóm vegetatív idegrendszer elhelyezkedése és részei[ szerkesztés ] Az autonóm idegrendszer megtalálható mind a központi, mind a környéki idegrendszer területén.

Két részre, a szimpatikus sympathicus és a paraszimpatikus parasympathicus részre oszlik, és mint korábban kihangsúlyozást nyert, mind afferens mind efferens rostokat tartalmaz. Ezt a különbségtételt a szimpatikus és paraszimpatikus rész között, mind az anatómiai jellemzőkben, mind a neurotranszmitterekben, mind az élettani hatásokban meglévő különbségek indokolják.

Autonóm idegrendszer

A szimpatikus, és a paraszimpatikus rész ellentétes hatásokat vált ki a legtöbb szerven és ezért a két részt élettanilag antagonistáknak tekintik. Azonban meg kell állapítani, hogy autonóm idegrendszer és magas vérnyomás rész egymással összekapcsoltan működik, és az aktivitásuk közötti egyensúly az, ami fenntartja a stabil belső környezetet.

Az autonóm idegrendszer szimpatikus része[ szerkesztés ] A szimpatikus rendszer a nagyobb a vegetatív idegrendszer két része közül, és igen bőségesen eloszlik a test területén; beidegzi a szívet és a tüdőket, nagyon sok ér falának az izomzatát, a szőrtüszőket és a verejtékmirigyeket, és sok hasi és medencei zsigeri szervet. A szimpatikus rendszer funkciója, hogy felkészítse a szervezetet a hirtelen nagyobb terhelések elviselésére.

Navigációs menü

Hatására a szívritmus fokozódik, a bőr és a belek arteriolái összehúzódnak, a vázizmoké kitágulnak, és a vérnyomás emelkedik. A vér eloszlása megváltozik úgy, hogy csökken a bőr és a gyomor-bél rendszer gastrointestinalis tractus vérellátása, több vér kerül az agyba, a szívbe és a vázizmokba.

Ehhez társul még, hogy a szimpatikus idegek a pupillákat kitágítják; gátolják a hörgők, a belek és a hólyag falának simaizomatát; zárják a záróizmokat sphinctereket. A szőrszálak fölmerednek és verejtékezés indul meg.

A szimpatikus idegrendszer a gerincvelői efferens kirajzásból, két szimpatikus dúcláncból truncus sympathicusfontos ágakból, fonatokból és regionális ganglionokból áll.

Efferens szimpatikus idegrostok sympathicus kirajzás [ szerkesztés ] A gerincvelő szürke állományának oldalsó szürke oszlopaiban oldalsó szarvaiban az első háti szegmentumtól a második ágyéki néha a harmadik ágyéki szelvényig találhatók a szimpatikus kapcsoló neuronok sejttestei. Ezeknek a sejteknek a velőhüvelyes axonjai az elülső gyökéren keresztül kilépnek a gerincvelőből és a fehér összekötő ágakon rami communicantes albi-n keresztül ezek az ágak a velőhüvely miatt fehérek a szimpatikus dúclánc gerinc menti paravertebralis dúcaihoz futnak.

Amint ezek a preganglionaris rostok elérik a szimpatikus dúclánc idegdúcaita következőképpen oszlanak el: A ganglionban synapsist képeznek egy serkentő neuronnal. A szinaptikus résen keresztül neurotranszmitterként acetilkolin ACh közvetíti az ingerületet.

A postganglionáris velőhüvely nélküli axonok kilépnek a ganglionból, és csatlakoznak a gerincvelő háti szakaszából kilépő gerincvelői idegekhez nervi spinalesmint szürke összekötő ágak rami communicantes grisei szürke színük abból adódik, hogy a rostok velőhüvely nélküliek. A gerincvelői idegek ágaival oszlanak el az erek falának simaizmaihoz, és a bőr szőrszálfeszítő izmaihoz.

Tartalomjegyzék

Fölfelé haladnak a szimpatikus dúcláncban truncus sympathicusban és a nyaki tájék ganglionjaiban képeznek synapsist. A postganglionaris rostok a szürke összekötő ágakon keresztül csatlakoznak a nyaki gerincvelői idegekhez.

Sok olyan preganglionaris rost, amely a gerincvelő alsó háti és a autonóm idegrendszer és magas vérnyomás ágyéki szelvényeiből csatlakozik a szimpatikus dúclánchoz, alsó szakaszához lefelé fut, és az alsó ágyéki lumbalis és a keresztcsonti sacralis területen lévő ganglionokban képez synapsist. A postganglionaris rostok itt is a szürke összekötő ágakon keresztül csatlakoznak az ágyéki, keresztcsonti és farkcsonti szelvényekből eredő gerincvelői idegekhez.

Áthaladhatnak a szimpatikus dúclánc ganglionjain anélkül, hogy synapsist alkotnának. Ezek a velőhüvelyes rostok elhagyják a szimpatikus dúcláncot, mint nagyobbik zsigeri ideg nervus splanchnicus major és kisebbik zsigeri ideg nervus splanchnicus minorvalamint mint legalsó zsigeri ideg nervus splanchnicus minimus. A nagyobbik zsigeri ideget az ötödiktől a kilencedikig terjedő háti ganglionok ágai képezik.

Stressz és betegség

Ferdén száll le a csigolyatestek oldalán, átfúrja a rekeszizom szárait, és synapsisokat képez a hasűri fonat plexus celiacusés a vesekapui fonat plexus renalis ganglionjainak serkentő neuronjaival, valamint a mellékvese velőállományának sejtjeivel. A kisebbik zsigeri ideget a tizedik és tizenegyedik háti ganglion ágai lehetséges-e push-up-ok hipertóniával. A nagyobbik zsigeri ideggel száll le és rostjai a plexus celiacus alsó ganglionjainak serkentő neuronjaival képez synapsisokat.

A legalsó zsigeri ideg ha megvan a tizenkettedik háti ganglionból ered, átfúrja a rekeszizmot, és a vesekapui fonat ganglionjainak serkentő neuronjaival képez synapsisokat. Tehát a zsigeri idegeket preganglionaris rostok alkotják. A postganglionaris rostok a perifériás fonatok serkentő sejtjeiből erednek, és eloszlanak a zsigerek simaizmaihoz és mirigyeihez. A nervus splanchnicus majorban futó néhány idegrost közvetlenül a mellékvese glandula suprarenalis velőállományának medulla sejtjein végződik.

Ezek a medullaris sejtek, amelyek módosult szimpatikus serkentő sejteknek tekinthetők, felelősek az epinephrin adrenalin és a norepinephrin noradrenalin szekréciójáért. A preganglionaris és a postganglionaris szimpatikus rostok aránya megközelítőleg 1: 10, ami a nem akaratlagos működésű szervek és szövetek széles körének szabályozását teszi lehetővé. Afferens idegrostok[ szerkesztés ] Az afferens, velőhüvelyes idegrostok a zsigerekből a szimpatikus ganglionokon átkapcsolódás nélkül haladnak keresztül.

A gerincvelői ideghez a fehér összekötő ágakon keresztül jutnak és sejttesteiket a megfelelő gerincvelői ideg hátsó gyöki ganglionjában érik el. A centralis axonok ezután belépnek a gerincvelőbe és vagy egy lokális reflexív afferens szárát alkotják, vagy felszállhatnak magasabb központokhoz, mint például a hipotalamuszhoz.