Renoparenchymás hipertónia.

A belgyógyászat alapjai 1. | Digitális Tankönyvtár

Hypertonia vesebetegségekben Dr. Barna István A vesebetegségek okozta hypertonia és a hypertonia okozta vesebetegség szoros összefüggése már ben, Richard Bright munkáiban is megjelent. Goldblatt ban kísérleti úton bizonyította, hogy a veseartéria leszorítását követően nő a szisztémás vérnyomás. Guyton ben szoros összefüggést talált a vese nátriumkiválasztása és a vérnyomás között.

A veseműködés és a vérnyomás szabályozása Az extracelluláris folyadék szabályozása a vesén át történő nátrium- és vízkiválasztással valósul meg. Ha nő a vérnyomás, a vesében megnő a nátrium és a víz kiválasztása is, amelynek révén csökken a keringő vértérfogat és a vérnyomás.

renoparenchymás hipertónia

A szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása esetén szapora szívverés, a vesén át csökkent véráramlás, csökkent nátrium- és vízürítés figyelhető meg. A vese renin-angiotenzin-aldoszteron rendszere RAAS a szervezet nátrium- és folyadékháztartást szabályozza.

Vincze Dóra, kardiológus Renoparenchymás eredetű magas vérnyomásról akkor beszélünk, amikor az emelkedett vérnyomás hátterében a vese parenchymájának, vagyis a vesét alkotó szövetnek valamilyen megbetegedése áll. WEBBeteg vérnyomásnapló Vezesse rendszeresen vérnyomás értékeit! Töltse le ingyenes táblázatunkatami segít ebben!

A renin termelődése nő minden olyan állapotban, amelyben a szervezet nátrium- és vízvesztése életet fenyegető vérnyomáscsökkenést okozna. Vérzés, extracelluláris folyadékvesztés, fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás egyaránt fokozza a renintermelődést, amely a RAAS aktiválódásával a leghatékonyabb érszűkítő, az angiotenzin II képződéséhez vezet. Az angiotenzin II a mellékvesekéregben fokozza az aldoszteron elválasztását, amely a distalis tubulus nátrium- és káliumelválasztásának növekedését okozza.

renoparenchymás hipertónia

A vesében az efferens arteriola összehúzódását eredményezi, és fokozza a nátrium- és vízvisszaszívást. A medullában, a Henle-kacsban, az afferens és efferens erekben képződő nitrogén-monoxid NO az angiotenzin II érszűkítő hatását ellensúlyozza.

Közvetlen értágító hatású az afferens arteriola szintjén, gátlásakor megnő a renalis érellenállás.

A belgyógyászat alapjai 1.

A tubuloglomerularis feedback válaszban a NO szabályozó szerepet játszik. Az endothelin érszűkítő hatása az renoparenchymás hipertónia simaizmain érvényesül. A vesében mind az afferens, mind az efferens glomerularis ereket szűkíti, csökkenti renoparenchymás hipertónia vese véráramlását, a GFR-t és csökkenti a nátrium és a víz visszaszívódását a tubularis endothelin B receptorokon keresztül.

Extracelluláris térfogatterhelés, szívelégtelenség, veseelégtelenség esetén a fokozott pitvari feszülés a pitvari natriuretikus peptid ANP elválasztásának növekedését okozza.

renoparenchymás hipertónia

Az ANP értágulatot okoz, növeli a nátrium- és vízürítést és csökkenti a perctérfogatot. Vese eredetű hypertoniák A vese eredetű hypertoniára a perctérfogat növekedése jellemző, amelynek oka a nátrium- és sóvisszatartás, a plazmatérfogat, az extracelluláris folyadéktér, a teljes test kicserélhető nátrium- és víztartalmának növekedése.

Николь увидела себя семилетней девчонкой - в Республике Берег Слоновой Кости во время церемонии поро. Кожа ее была влажной, она только что вышла из воды, а львица бродила около пруда. Глубоко вздохнув, кроха Николь нырнула под воду. Когда она вынырнула обратно, вместо львицы на берегу стоял Ричард.

Renoparenchymás hipertónia veseállomány pusztulásával a plazmarenin aktivitása PRA és a renin-angiotenzin-aldoszteron RAS aktiválódása, a noradrenalin- az endothelinszint növekedése a perifériás ellenállás fokozódásához vezet.

A vese nátrium- és vízürítő képessége csökkent, emiatt nátrium- és vízvisszatartás alakul ki.

  • Сейчас у него лучший друг - Наи Ватанабэ.
  • A belgyógyászat alapjai 1. | Digitális Tankönyvtár
  • Figyeljen a magas vérnyomásról
  • Когда ты вытрешься и оденешься.

Ennek hátterében a szöveti angiotenzin II-képződés növekedése áll, amelyhez a nitrogén-monoxid-szintézis csökkenése és az intracelluláris szabad kalcium koncentrációjának növekedése is társul. A szimpatikus idegrendszer aktivitásának fokozódása a renin, angiotenzin felszabadulását növeli, ezáltal a központi idegrendszer vasomotorközpont a perifériás renoparenchymás hipertónia aktivitás növelésével is aktív szerepet játszik a krónikus hypertonia kialakulásában.

A vesebetegségekben megjelenő hypertonia mind a perifériás ellenállás, mind a perctérfogat növekedésével jellemezhető. A perifériás ellenállás növekedésében a csökkent nitrogén-monoxid-képzés és a vesében képződő vasoconstrictor anyagok fokozott képződése áll. A perctérfogat növekedését a csökkent nátrium- és vízürítés okozza.

Navigációs menü

A vese önszabályozásában kiemelt jelentőségű a vérnyomásfüggő filtráció mértéke. Amíg a filtráció nem csökken, addig a vese véráramlása csökken, a filtrációs ráta nő. Ennek következtében az érfalban megnő az intracelluláris nátrium koncentrációja, megnyílik a feszültségfüggő kalciumcsatorna és ezzel megnő az intracelluláris szabad kalciumtartalom.

A fokozott intracelluláris kalcium, intracelluláris nátrium a simaizomsejtek hypertrophiája révén érszűkülettel okoz vérnyomásnövekedést.

A veseműködés romlása során megfigyelhető praeglomerularis érellenállás csökkenése az intraglomerularis nyomás növekedését okozza. Az intraglomerularis nyomás növekedése közvetlen endothelkárosodás révén, a nephron további pusztulásával jár.

renoparenchymás hipertónia

Az autoregulációs folyamatok eredőjeként a postglomerularis értónus is fokozódik, a megmaradt nephronok fokozottan filtrálnak, majd az intraglomerularis nyomás tovább emelkedik, végül a glomerulus elpusztul. A vesebetegség előrehaladásával párhuzamosan gyakoribb a hypertonia is.

A vese szerepe a hypertonia kialakulásában minden fokozott renintermeléssel járó állapotban, és minden nátrium- és vízvisszatartással járó állapotban kimutatható.

Tartalomjegyzék

A veseparenchyma bármilyen kétoldali betegsége okozhat másodlagos hypertoniát. Heveny glomerulonephritisben só- és vízvisszatartás növeli a plazmatérfogatot és növekedett perctérfogat jellemző.

Idült GN-ben a megnövekedett vértérfogat és plazmatérfogat az elsődleges jelentőségű. Krónikus PN és reflux nephropathia gyakran jár hyperreninaemiával. Diabeteses nephropathiában észlelhető hyperinsulinaemia a vérnyomás növekedését a nátrium- és folyadék-visszatartás révén, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitás fokozódásán, a prosztaglandintermelődés csökkenésén és a fokozott szimpatikus aktivitáson keresztül okozza.

Ezekhez társul a másodlagos hyperlipidaemia, a túlsúly, és a megnövekedett endothelin okozta érösszehúzódás, amelyek egyaránt szerepet játszanak az emelkedett vérnyomás növekedésében.

Fontos információk